Franz Morawetz vállalkozónak köszönhetően Európa első hagyományos orosz gőzfürdője 1838. január 14-én nyitotta meg kapuit a bécsi Marxergasse 17. szám alatt. A Zsófia főhercegnőről elnevezett fürdőnek az volt lényege, hogy a forró gőzt felforralt vízből és nem izzó kavicsokra öntött vízből nyerték ki.

Scheiber (Scheibl) József posztókereskedőnek annyira megtetszett ez az új típusú balneológiai létesítmény, hogy Buda öt középkori török, illetve Pest három újkori hidegvíz-gyógyintézete mellé ő nyitott egy orosz módi szerint működő fürdőt a magyar fővárosban. 

Az 1841. április 11-én felavatott városligeti intézet annyira népszerű lett a lakosság körében, hogy Scheiber még ez év végén megnyitotta második intézményét a Dunára néző egykori Nákó-palotában, amelyet pár hónappal később költöztetett át a mai Kazinczy utcába akkor elkészült új otthonába. 

Ezt a Hild József tervezte emeletes fürdőt 1847-ben bővítették ki Zofahl Lóránt építész elképzelései szerint. Ekkor lett a klasszicista épület mór építészeti elemekkel gazdagon tagolt, cour d’honneur elrendezésű. 

Míg az intézetben a férfiak első- és másodrendű osztály között választhattak, addig a nők csak „fapados” kiszolgálást kérhettek. Az erkölcs miatt a férfi vendégeket férfi, a nőket pedig női cselédek szolgálták ki. A háziállatok gyógyászati kezelését minden páros hét péntek reggelén lehetett elvégeztetni. 

A fürdő termeit kezdetben a Dunából szivattyúzott vízzel töltötték fel. Amikor 1908-ban a létesítmény alatt 11,3 méter mélyen találták egy 4,60 méter vastag karsztvízréteget, akkor ezt az őselemet innen kezdték el kiszivattyúzni.

Bár a gőzfürdőt 1921-ben jelentősen modernizálták, új tulajdonosa a masszőrök és a tyúkszemvágók mellé még fodrászt és pedikűröst is felvett-, az intézetet továbbra is a másnaposok és alsóbb társadalmi rétegek keresték fel.

1944. május 19-től Jaross Andor belügyminiszter rendelete szerint az intézetet csak zsidó származású és vallásúak látogathatták, keresztények már nem. Amikor hat hónappal később meghúzták a gettó határait, ez az épület lett a zsidónegyed egyetlen hullaháza. 

Amikor Budapest több mint három hónapig tartó ostromakor a főváros összes temetője betelt, így kényszerűségből 2281 holttestet a Dohány utcai zsinagóga mellett kellett elhantolni a zsidó vallási előírásokat figyelmen kívül hagyva. 

Az államosítását követően a balneológiai létesítmény 1968-ig működött  tisztasági fürdőként, majd leromlott állaga miatt egy év múlva le is bontották a mellette álló három másik házzal együtt. 

A 128 éves fürdő helyére ekkor emelték fel azt az ideiglenesnek szánt konténerépületet, amely végül is 34 évig szolgálta ki a Táncművészeti Főiskola koreográfusait és balettnövendékeit. Az Állami Balettintézet dobozépületét 2024-ben bontották le, hogy a helyére egy szállodát építhessenek fel.