Belső-Erzsébetváros egyedi építészeti stílusát nem csak a zsidó vallási hagyományok miatt kialakult számtalan átjáróudvar határozta meg, hanem egykori ipara is. Csaknem minden épület hátsó traktusában működött valamiféle családi vállalkozás, vagy 100-150 személyt foglalkoztató üzem. A legtöbb gyár a Kazinczy utcában működött.

A Kazinczy utca 53. alatt működött Goldstein Ignác csillár- és falikargyára. Az 1886-ban átadott kétemeletes lakóházat és üzemet 1957-ben bontották le. Ma már szintén nincs meg, de az 52. alatt Földes Vilmos cipőgyára működött. Az 1948-as államosítást követően az üzemet a kommunista államhatalom cipőipari bőrhulladék- feldolgozóként működtette tovább.

Az egykori 50. alatt 1867-től egy kis kapacitású parfümgyár működött. Eisler Jónás és Jónas Miksa illatműhelyének helyére épült fel 1881-ben az a kenyérgyár, amely 1916-ban vett meg Band Gyula lisztkereskedő. A Band-féle kenyér-, keksz és tápszergyárat a bérházzal együtt 2012-ben bontották le.

Az egykori 48. alatti „L” alaprajzú telek utcafrontján 1883-ban avatták fel Pászthory Károly ügyvéd 10 lakásból álló emeletes bérházát. Ezt az ingatlant 1908-ban vásárolta meg tőle Schmolka Manó hentes, hogy itt alakíthassa ki szalámigyára füstölőjét. Az államosítást követően az üzemet az Állami Húsfeldolgozó, majd a Délhús Rt. működtette 2011-es lebontásáig.

A 41. alatti kétszintes házat 1898-ban vásárolta meg az Erzsébet híd és a Vígszínház felépítésében elévülhetetlen érdemeket szerzett Heuffel Adolf építész, aki 1900-ban engedte meg Rebenwurzl Izidor ortodox zsidó hentesnek, hogy a földszinten húsboltot, majd a kóser vágásnak megfelelő vágóhidat és konzervgyárat üzemeltethessen. Mivel a kóser húsfeldolgozó 2002-ig a hitközség felügyelete alatt működött, így sohasem államosították. Az épületben jelenleg étterem működik Kőleves néven ahol zsidó fogásokat és korabeli relikviákat is lehet találni.

A Kazinczy-Dob utcák kereszteződésében 1919-tól működött Budapest legismertebb ortodox zsidó nyomdája. A Katzburg Dávid Cvi rabbi alapította üzem legismertebb sajtótermékei az ország első héber nyelvű folyóiratai, a Tél Tálpijot nevű rabbinikus folyóirat és a Nité Bachurim című talmudista gyermeklap volt. A nácik 1944-ben szüntették be a nyomdát.

A nyomdával átellenben működött Skrek Lipót hentesboltja, amely mögött 1930- ban adták át azt az ötemeletes bérházat, amelynek aljában szintén egy ortodox zsidó kolbász-, konzerv- és szalámigyár kezdett el működni. A Burger Dezső tervezte lakóházzal kombinált üzem a kerület 12. alapítású kóser húsgyára volt. Ez az élelmiszerüzem volt az 1944-ben kialakított gettó 11 konyhájának az egyike. A gyárat 2006-ban bontatták le.

Az utca távolabbi részén működött az Erzsébetvárosi Dohánygyár, Héber Sándor kályhagyára (SZIMPLA KERT) és Kölber Kázmér 1780-ban alapította hintó- és kocsigyára.