Habsburg Miksa 1863-ban lett Mexikó császára. Mivel koronázásakor még javában zajlottak a harcok a köztársaságpártiak és a monarchisták között, így uralma megszilárdulásában 8000 osztrák, magyar, cseh és lengyel önkéntes segítette a francia és a belga hadsereg mellett. 

A tengerentúli kaland azért is volt sokaknak csábító, mert nem sok hiányzott ahhoz, hogy magyar császárnéja legyen Mexikónak. Mivel a gyermektelen Miksa örökösének fogadta I. Ágoston mexikói császár unokáit, így Salvador de Iturbite herceg elutazott Európába, hogy feleséget találjon magának. Magyarországon ismerte meg leendőjét báró Mikos Gizella személyében, akit 1871-ben vett el. Az esküvőt a mikosszéplaki kastélyban tartották meg. 

Persze a zapoték származású Benito Juarez köztársasági elnök sem nélkülözte a magyar rokonságot. Az ő menye az a Clerian Mária volt, akit még Remellay Gusztáv honvédezredes-szépíró nemzett Újvidéken (ma Novi Sad, Szerbia). 

Az osztrák–magyar hadtest huszárait egyébként azért hívták a mexikóiak „vörös ördögöknek”, mert a lovasok nadrágszíne vérvörös volt, illetve Mexikóban egy addig ismeretlen és félelmetes harcmodort alkalmaztak. A huszárok vezetője gróf Kodolits Alfonz ezredes volt. Szárnysegédei közül nagy hírnévre tett szert báró Czillich Guidó és gróf Khevenhüller Károly. 

Habár a légió eredeti funkciója a császári pár védelme volt, a csapatok 1864-től aktívan részt vettek a harcokban. Az osztrák–magyar légió 55 csatájából csak kilencet veszített el. 

Amikor Oaxaca ostrománál fogságba esett Portifiro Díaz tábornok – a későbbi köztársasági elnök – és a franciák bezárták a pueblai karmelita kolostorból kialakított börtönbe, akkor a hadvezért Csizmadia János főhadnagy 1865. szeptember 20-án azért szöktette meg, hogy megmenthesse a kivégzéstől. 

Ez kalandos menekülés csak azért jöhetett össze, mert a Díaz őrzésével megbízott magyarok lerészegedtek, a magukkal hozatott cigány bandákkal pedig olyan táncokat játszattak, amelyek elvitték figyelmüket. Ez a magyarul „Máriásnak” nevezett huszártánc nem csak dallamvilágában hatott a „mariachi” zenei műfajra, hanem etimológiailag is. Innen eredeztethető az szólás is: „vive como húngaro”, azaz „úgy él, mint egy magyar.”

Mivel Pawlowsky Ede személyében Mexikóvárosnak 1867-ben lett magyar katonai parancsnoka, így Sarlay Pál hadmérnök nemcsak a főváros központi parkját tervezte át, hanem elkezdte a Zócalo a világ legnagyobb terévé átalakítási munkálatait is. 

A köztársaságiak oldalán kb. 500 magyar harcolt. Ilyen egység volt a chicagói Lincoln-puskások magyar harcosai, a Fornet Kornél alapította New York-i 21. gyalogezred, majd a 39. New York-i Önkéntes Gyalogezred, más néven az olasz Garibaldi ezred három magyar ajkú százada. A csapatok tagjainak zöme már harcolt az 1848-49-es szabadságharcban a Habsburgok ellen. 

Szintén a köztársaságiak élén harcolt Zákány Csala István ezredes is, aki kezdetben a 3. gyalogezred parancsnokaként, majd vezérkari főnökeként a nyugati seregeket vezette. Ő volt az, aki a Cerro de las Campanasnál vívott csata során elfogta Miksát és átadta a kivégző osztagnak.

A végzetes sortűznél ott volt még Szenger Ede pesti orvos is, aki pár perccel később az uralkodó boncolását és bebalzsamozását irányította. 

Szenger Ede egyébként még több mint 10 évig maradt Mexikóban. Magánorvosként praktizált San Luis de Potosí városában, ahol megalapította a Sociedad Médica Potosina egészségügyi szervezetet. A Guadalupe-rend lovagjaként tért visszért Budapestre, ahol megspórolt pénzéből több házat épített fel. Az egyik ilyen az innen légvonalban 180 méterre északra fellelhető Király utca 42. bérház. Ennek építési költségét a Magyar Néprajzi Múzeumnak eladott azték és maja kincsek után kapott vételárból fizette ki.